LEMURIA ŐSTÖRTÉNETE
Az ősidőkben, mikor Gaia még forró volt, egyenesen állt, s egyenletesen forgott. Hűlni kezdett, bőre megkeményedett, és fejlett lények jelentek meg rajta. 60 millió éve azonban egy hatalmas test támadta meg. Ütköztek, újra felforrósodott, és kettészakadt. Saját testéből származó kísérője azóta is beragyogja éjszakáinkat. Gaia tengelye azóta imbolyog, forgása megvadult. Ettől beteggé vált, s lakóit azóta rendszeresen riogatja.

Majd' 432 ezer évvel ezelőtt egy új faj jelent meg Gaia hátán. Embereknek nevezték magukat és ez különleges dolognak számított, hiszen 59 millió év óta az első állatok voltak, akik egyáltalán nevezték magukat valahogy. Egy ősi, rég elveszett hatalmas földrészen laktak. Ez a szárazföld hamarosan kicsinek bizonyult Nekik, és megtalálták a módját, hogy újabb földeket fedezzenek fel. Feltérképezték Gaia teljes felszínét. Ezek a földek azonban mind kisebbek és kevésbé kellemesek voltak őshazájuknál. Az idő múlásával hatalmas birodalmat építettek, hajóztak, repültek, minden lehetséges módon biztosították fajuk fennmaradását a teljes bolygón. Éppen azon voltak, hogy meghódítsák az égi birodalmakat. De Gaia, aki addig hátán könnyedén viselte őket, régen beteg volt. Szervezetét állandó kínok gyötörték. Az Első Idő Birodalmának tudósai az első nagy katasztrófát előre látták. Tűz pusztított végig Gaia bőrén, mert belülről görcsös láz emésztette. Az őshazát is elemésztette a láng. Ennek múltával a Birodalmat a korábbinál kevesebb tudással, de újraszervezték az apró szigeteken. Később Gaia porba burkolózott, megfázott. Az emberiség a jég elől menekülni kényszerült. Új földeket népesítettek be, és megszervezték a Harmadik Idő Birodalmát. Lakhelyük az a kevés szárazföld volt, ami az óceánokból emelkedett ki valahol a jelenlegi déli félteke 40-70 foka között. Gaia testén úrrá lett a betegség, és rázkódni kezdett. 14 ezer évvel ezelőtt lágy magján elfordult kemény burka, ez tragédiák sorozatát okozta. Ami korábban fenn volt, az lenn lett, ami jobbra volt, az balra lett. Gaia burkának mozgása hatalmas földrengéseket, vulkánkitöréseket, szökőárakat okozott. De mindezek csak apró jelenségek voltak ahhoz képest, hogy a burok elfordulása mintegy 500 év alatt Gaia kegyetlenül hideg Déli sarkvidékére fordította lakóhelyüket, Antarktisz korábban gyönyörű és termékeny földjét.

A Birodalom tudósai időben felismerték a közelgő bajt. Tenni ugyan nem tudtak ellene, de különféle módon igyekeztek tudásukat megmenteni. Szétküldték építőmestereiket az összes ismert földekre, és gondosan megtervezett épületeket építettek. Épületeikkel és épületeikben rejtélyes jeleket hagytak, melyeket majd csak az arra érdemesek érthetnek meg. Miközben Gaia burka 500 évig fordult, hatalmas szökőárak, vulkánkitörések, időszakos jegesedések tették jó ideig lakhatatlanná a szárazföldeket. Túlélésben csak a különlegesen megépített hajóikon menekülő emberek reménykedhettek. Tíz ilyen hajó épült. Mindegyike 1100 egység hosszú, 420 egység széles és 270 egység magas zárt jármű volt, melyekben különös emberpárok laktak kíséretükkel. Mint a Harmadik Idő Birodalmában mindenhol, a hajókon is az emberpárok női tagjai tudósok voltak, a korai tudás őrzői. Az utazás túl hosszúra sikeredett, először a nők, majd a férfiak betegedtek meg. Néhányan át tudták adni tudásukat utódaiknak, sokan meghaltak és csak írásokat hagytak. A férfiak harcosok, és mesterek voltak, akik különféle tudást birtokoltak. Fejlett térképeket vittek magukkal, melyeknek segítségével kiszámíthatták, hol kell keresniük új hazájukat. Ezt meg is találták. Letelepedtek és országokat alapítottak, de ez nem mindenhol ment akadályok, balesetek nélkül. Ez a haza egy hatalmas szigetcsoport volt, neve Atlantisz, a legendák hazája. Ezen a földön közel ugyanolyan tudású népek szálltak partra az előző birodalom önfeláldozó, lelkiismeretes tudósainak köszönhetően. Az egyes csoportokból népek alakultak, és vezetőiknek köszönhetően hamarosan felvirágzottak. Egy idő után sikerült birodalmukat újra egyesíteni, ez volt a Negyedik Idő Birodalma. A birodalom népei megőrizték különlegességeiket, és ugyan egységesnek tartották birodalmukat, sokban különbözők maradtak.

Az első nép gyorsan fejlődni kezdett, és gyorsan terjeszkedett. A Harmadik Idő Birodalmából Numitor és Amulius nevű testvérek vezették őket. Numitor lánya, Rea Silva ikreknek adott életet. Ők Romulus és Remus. Amulius féltékeny lett és el akarta veszejteni a csecsemőket. Faustulus, és felesége Acca Laurentia azonban elrejtette és gondozta őket. Az Ő népük római néven vonult be a történelembe. Egy várost alapítottak a Palatinus hegy táján. Sajnos Romulus és Remus egymás ellenségei lettek, és a kezdetektől a csatározásnak éltek. Így a hadi tudományok mellett egyedül az iparukat fejlesztették magas szintre, mágikus tudásuk egy része elveszett. A sok csatározásban gazdaságuk is megrendült.

Egyiptom különleges népe különleges módon származtatja magát, alapítóik a legenda szerint egy járvány miatt egy kivételével meghaltak. Ő volt Atum. Gyermekeit Sút, és Tefnutot önmagából nemzette. Az Ő gyermekeik lettek Geb a földek, és Nut az ég istenei. Atlantiszon az ő utódaik szálltak partra, Ozírisz, Ízisz, Széth és Neptisz. Megalapították városukat, Memphist. Ozírisz bírta a tudást. Széth féltékeny lett rá, nem sokkal a partraszállás után. Összeesküvést szőtt, és 72 követőjével Ozíriszt lépre csalta és egy ládába zárta, majd a Nagy Folyóba dobta. Ízisz a föníciai parton megtalálta, és illendőn eltemette testvérét-férjét. Széth azonban ismét megtalálta, testét feldarabolta, és szétszórta Kemeth egész területén. Ízisz a darabokat egy kivétellel megtalálta, és mindenhová gyönyörű emlékeket építtetett. Országuk, Kemeth azóta is tele van e szép épületekkel. Ez a nép az alvilágban mesterkedik azóta is, bár egy ideje mágikus és hadi erejük is jelentős lett. Lakosságukat elnyomják, gazdaságuk viszont erős.
A harmadik hajó a Harmadik Birodalom egyik kisebb tartományából, Persisből indult Vezetőik Ormuzd és Ahrimam voltak, akik belső tulajdonságaikban merő ellentéte voltak egymásnak. Népük Ormuzdot tekintette a jó és a fény, Ahrimamot pedig a gonosz és a sötét képviselőjének. Utazásukat Zarathustra feljegyezte, ebbe a szent könyvbe írta le maradék tudásukat. Szent könyvüket a Zend-Avesztát veszik elő azóta is, ha régi tudásukra kíváncsiak. A vezetők sajnos nem élték túl az utazást. A legtalpraesettebb családfőjük, Kyros vezetésével szálltak partra. Ő a tudatlan barbárokból alapította birodalmát, őket tanította. Perzsaként ismerjük az általuk alapított tudós-ipari birodalomban élő utódaikat. Ezekben sem értek el kimagasló eredményt, hiszen kezdetben teljesen tudatlan volt népük.

A Harmadik Birodalomban a perzsák közvetlen szomszédai voltak a sumérek. Két birodalomrészben éltek, Persistől nyugatra terült el birodalmuk, mely két különálló tartományból állt. Északra Akkád, és délre Szumer földjén. Később egyesítették birodalmaikat, és a határán alapították fővárosukat, Szingullát. Vezetőiket hagyományosan patizinek hívták, ők voltak a papok és hadurak vezetői egyben. A szingulai patiziket királyoknak nevezték. Vándorlásuk során érdekes módon vezetőik nevét nem, ámde utazásuk állomásait ismerjük. Ezek rendre Ur, Gudia, majd Élam, végül Atlantisz Akkad nevű szigete voltak. Akkadon emlékezvén egyik régi tartományukra új fővárost, Ur-Baut alapította meg vezetőjük Khamagurras. Khamagurras régi máguscsalád leszármazottja volt. A hosszú vándorlásban sok tudásuk elveszett, de mágikus hatalmuk érdekes módon nőttön nőtt. Képesek voltak állatokat is mágikus tudással felvértezni, egyik ilyen állatuk, Avacon, a sárkány megszökött, a sumérek sokáig nem tudnak róla semmit.

Az ötödik nép Kronosz görög népe. Kronosz volt a hajókat benépesítő tudósok vezetője. Zeusz és Héra vezetésével indultak el a Harmadik Birodalomból. Az új földön két várost alapítottak, Orchomenost és Kadmeiát. E városok folyton az elsőségért vetélkedtek. A háborúzást tekintik fő átoknak, ezért ellene erősen védekeznek. Erősen foglalkoztatja őket a tudomány, Zeusz második felesége, Pallas Athéné örökségeként. Gazdaságuk is jelentősen fejlett, bár nem a legfejlettebb. A két város vetélkedéséből egy harmadik, Sparta került ki fölénnyel, így ezt tartják első igazi városuknak.
A hatodik hajó utasai a héberek voltak. A legrégebbi embereknek tartják magukat, hitük szerint ők alapították az Első Birodalmat. Vezetőik Ádám és Éva voltak. A harmadik birodalom legrégebbi tartományából, Ur-Kaszdimból Ábrahám vezette őket. Ő Jehovától kapta tudását, és rendkívül hosszú élete alatt annak nagy részét lejegyezte. Városukban, Haranban e feljegyzéseket folyamatosan kiegészítették utódai Izsák, majd Jákob. Könyvük a Tora, melyet nagy becsben tartanak. Mint Istenükhöz való hitükben rendkívül erősen kötődő népnek, országukban nem kell senkinek ártó varázslatoktól tartania. Népük viszont mindenre hajlandó fejlődésük fenntartása érdekében. Sokáig élnek, és hatékonyak az új ismeretek elsajátításában.
Nem úgy a kelták. Népüket a Harmadik Birodalomból Taranis indította útnak. Taranis nagy becsben tartott tudós volt, a földek mélyének ismerője. Az úton sok baj kísérte őket, vezetőik, Addai és Anna, majd az Ő gyermekeik, Dagda és Macha sem élte túl az utat. Választott hadvezérük, Hy Gardan végre legyőzte a tenger sárkányát, Avacont. Ezzel a baj sorozatnak vége szakadt. Atlantiszon, az északi végen található sok apró szigetet népesítették be, így nagy városaik sohasem lettek. Ők azt tartják, hogy a mágia teszi erőssé Őket. Őseik közül a férfiak is mágikus tudásukat hozták magukkal, így a mágia félelmetes urai lettek az idők során. Taranis örökségeként a föld is alattvalójuk lett, könnyebben jutnak hozzá kincseihez. Mint Avacon legyőzői örökölték annak mágikus tudását is. Alvilági gaztettekre nehezen szánják rá magukat.

A szkítáknak jutott Taszter, a legkisebb tudású úrnő a kezdetek kezdetén, és korán megszerzett betegsége miatt ebből a tudásából is keveset tudott átadni a hajó lakóinak. Lenézik a tudósokat, lassabban is fejlődnek. De ezt kemény harcosaikkal ellensúlyozzák, így kellemetlen szomszédai bármely népnek. A Harmadik Birodalom határainak őrzői voltak. Ahogy a régi határvidéket, úgy hajójukat, majd első városukat is Scythiának nevezték. Útjuk során a többi néppel nem tudtak békében élni, a görögökkel, egyiptomiakkal, perzsákkal, rómaiakkal is összetűzésbe keveredtek. Vezetőjük, Anacharsis békét hozott népének, meg akarta alapozni tudásukat, de lázadás tört ki, Őt, és tudósait kegyetlenül lemészárolták.

A kilencedik nép is különleges volt a maga nemében. Szerteszét éltek a Birodalom teljes területén, soha nem alkottak zárt közösségeket, nem kerítették be telepeiket. Ők a germánok, a szabadság népe. A többi nép gaizmanoknak hívták őket, ez gúnynév volt eredetileg. Viszont a szabadság erényeket is eredményezett, ez a tájékozódás gyors képessége, a velük született lopakodás, csendesség. A menekülésben vezetőjük Tiwaz volt, felesége nevét nem ismerjük. Atlantiszra az ő utódai, Wuotan és Walküria vezették őket. Itt alkottak először zárt közösségeket. Megmaradt leírt tudásuk is Edda-dalok formájában, ezek gyűjteménye a Suorra Edda, melyet nagy becsben tartanak. Fő vezetőjük jelenleg Ázok, aki arról álmodik, hogy egyszer megtalálják újra szabadságukat, és birodalmukat a régi erények alapján szervezik újra, ez lesz Walhalla, a germánok tiszta birodalma.

Végül a Föníciaiak sokáig megőrizték a hajókat. A Harmadik Birodalom fő szigetéről, Sidonról indultak. Ők voltak a birodalom kereskedelmi és politikai központjának urai. Melkart és Astarte volt hajójuk, és népük irányítója. Miután többségük titokzatos módon meghalt, egy kereskedő és hadúr, Moloch állt megmaradt népük élükre. Ő rájött, hogy tudósuk ugyan nincs, de a hajók tartalmaznak feljegyzéseket. Ezért megvárták, míg a többi nemzet kivándorol, és Atlantiszon a hajók közelében telepedtek meg, és itt alapították városukat, Tyrost. Astarte dédunokája, Dido azonban nem akart itt élni, és kis csapatot szervezett, egy hajóra szállt. Atlantisz másik oldalán alapított egy várost, Karthágót. Mindkét város lakói hamarosan az összes tengerek ismerői lettek. Mindenhol kereskedelmi bázisokat építettek. Természetesen nem csak áruk, hanem ismeretek is gazdát cseréltek, ezért jelentős a tudományos fejlődésük is. Mivel jó kereskedők, az alvilági tevékenységet lebecsülik. Hamarosan elérték korábbi fejlettségüket. Vezető tudósuk, Pygmalion jött rá először, hogy ismét nagy baj közeleg...

Sajnos Gaia állapota nem javult, és újabb rázkódások után izzadni kezdett. Rengeteg vizet izzadt, ez körbejárta felszínét. Szerencsére a tudósok megépíttették újra hajójukat, mellyel meg tudták menteni az embereket. De az idő hiányában csak egy, ámde hatalmas hajót építettek, ebben volt mind a tíz nemzetből több család elhelyezve. A hajóval sorra járták a szigeteket, és mindenhol egy-egy családot partra telepítettek. A szigetek közül először Ararát, majd sorban Éden, Eldorádó, Gondwana, Tamana, Mu, Hades, Szolária, Sangri La, Elsinore, Lyonesse, Avalon, végül Bábel és Utópia földjét is benépesítették. Minden nép a Negyedik Időt, Atlantiszt sírta vissza, és egy időben indultak keresésére. Újra benépesítették, de amint fejlődni kezdtek, egy addig sosem volt érzés, az egyedüli birtoklás vágya kerítette őket hatalmába. A korábbi egyetértés felbomlott, a szigetek népei egymás ellenségei lettek. Ez az Ötödik Idő, melyben nem sikerült korábbi Birodalmukat újjászervezni. Tizenöt szigeten tíz-tíz nép, összesen százötven népcsoport kezdett teljes háborút egymással, majd árulások, cselvetések sorozata után e népcsoportok is szétszakadtak, egyes törzsek, majd a családok is egymás ellenségei lettek.

A távoli ősök és az ősbirodalmak fénye, ahogy legendás tudásuk is megkopott az emlékekben, de minden nép legendákat mesél korábbi tűz-, majd jég- és vízáradatokról, amit csak ők éltek volna túl. De ez így nem igaz, mind a tizenöt föld mind a tíz nemzete túlélte, hiszen mind ugyanazon nemzet leszármazottai. Ők harcolnak most egymással, hogy egyeduralkodóvá váljanak. Ilyen most Lemuria a kalandok világa...

by Ethalone®
Oldal tetejére